2012. május 8., kedd

Veronica Roth: A beavatott






Nyomokban spoilert tartalmaz!

Hogyan találtam rá:
Láttam, hogy előkészületben van a Cicerónál, a borítójába azonnal beleszerettem, aztán utánanéztem, és kiderült, hogy külföldön nagyon híres a könyv, ezért úgy döntöttem, elolvasom, és az YA olvasókörben is pont most van terítéken, így belevágtam.

Fülszöveg: 
Beatrice Prior a távoli jövő Chicagójában él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e – vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.
Az az érdekes ebben a könyvben, hogy van egy rakatnyi hibája, amikkel tökéletesen tisztában vagyok, ennek ellenére mégis sikerült magába szippantania, és abba az állapotba kerültem, hogy nem érdekelnek a hibák, mert nekem ez tetszik, teljesen odavagyok érte és kész.

A fülszöveg szerint a történet a jövő Chicagójában játszódik, de igazából erre semmi utalás nincs a könyvben, még az sincs konkrétan megemlítve, hogy a szereplők a Földön élnek, szóval ha valaki nem bírná Chicagót, akkor nehogy emiatt ne olvassa el a könyvet.

Szerintem a fülszöveg elég hatásvadász, de az tény, hogy figyelemfelkeltő, és legalább a sztori egyetlen poénját se lövi le. Igazából az a hatalmas döntés, amit emlegetnek, annak egyáltalán nem meglepő, aki életében legalább egy könyvet elolvasott már, de kezdjük az elején.
Az írónő

Van egy próba, amit mindenkin elvégeznek, és ezzel megállapítják, hogy melyik erény gyakorlására hajlamos. Csakhogy Beatrice-nél nincs minden rendben, mert kiderül, hogy több erényre is fogékony, az az Elfajzott. Ettől a próbától függetlenül azonban bármelyik csoportot ki lehet választani.

Beatrice Önfeláldozónak született, de hosszú belső vívódás után arra jut, hogy ő túlságosan önző, ezért csoportot vált, és a Bátrakat választja. Ezután részt kell vennie egy kiképzésen, ahol a többi felavatottal együtt pontozzák őket, és sorrendet állítanak fel, ugyanis csak az első tíz fiatalt avatják be a Bátrak közé. A többiek csoportnélkülivé válnak, az az a társadalom peremére kerülnek.

A csoportváltók kiképzője egy Négyes nevű srác, aki mindössze két évvel idősebb a felavatottaknál. Négyes eleinte nagyon zárkózott és rettenthetetlen, akinek ráadásul a világszemlélete is szimpatikus, vagyis tipikusan az a férfi főszereplő, akibe a nő olvasók kilencvenkilenc százaléka beleszeret. Én sem vagyok ez alól kivétel, úgyhogy igyekszem visszafogni magam, és nem ömlengeni róla, de azt le kell szögeznem, hogy nagyon cuki, és már érte megéri elolvasni a könyvet.

A kiképzés közben Tris (Beatrice ezt a nevet választja magának, amikor a Bátrakhoz kerül) egyre több mindent tud meg arról, hogy mit is jelent Elfajzottnak lenni, és egyre közelebb kerül Négyeshez.

Igazából a képet elég könnyen össze lehet rakni, ahogy haladunk előre, de Trisnek ez csak késve sikerül. Azon nagyot néztem – aztán meg röhögtem -, amikor azt mondta, hogy rájöttem néhány dologra, és elkezdi sorolni őket. Igen – gondoltam -, erre már én is rájöttem. Azt x mondta meg, azt meg y csinálta. Mi ebben a meglepetés?

A finálé pedig nekem személy szerint bejött, bár egy kicsit túlzónak éreztem, ahogy Tris átment terminátorba, és legyőzte a zombi sereget, de ezt leszámítva tetszett.

A történet része tehát nagyon bejött, bár voltak elég kiszámítható részek. (Például Négyes kiléte.)
A második rész borítója

A karakterek jól kidolgozottak, és mindegyikükkel tudtam azonosulni. Még a negatív szereplőkkel is, és itt nem azt kell érteni, hogy túl jók a gonosz státuszhoz, mert elég ellenszenvesek, csak meg lehet érteni a motivációjukat, és nem azt tartják szem előtt (persze ez is benne van a pakliban), hogy a senki (legalábbis eleinte az) főszereplőnek minél rosszabb legyen. Régen voltam már ennyire megelégedve egy könyvben úgy összességében a kerekterekkel, mint Rothéival, és ezért minden tiszteletem az írónőé.

A szerelmi szál is nagyon tetszett. Nem úgy indult, hogy a csaj meglátta a pasit, és áááh, kiugrik a szíve a mellkasából, lepkék röpködnek a gyomrában, és senki másra nem tud gondolni stb., hanem szépen lassan melegedtek össze, és ébredtek rá az érzéseikre, ami ebben a regényben pont jó volt. Mondjuk a végére Négyes egy kicsit túl nyálas lett, de még ez se von le túl sokat a szememben, elnézem neki aprócska botlásként.

Legvégül megemlíteném a könyv hangulatát, ami már a legelején elvarázsolt. Ez a hatás sajnos a vége felé kicsit lanyhult, de még akkor is nagyon tetszett.

Főként azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a disztópiát, nem esnek kétségbe, ha a két főszereplő nem tart hatalmas csókcsatákat az első ötven oldalon, és el tudják nézni az apróbb bakikat. Szerintem fiúk számára is emészthető (ezt még letesztelem majd az öcsémen).

Annyira a könyv hatása alá kerültem, hogy rögtön írtam a Cicerónak, hogy mikor adják ki a második részt, és azt a választ kaptam, hogy várhatóan ősszel.
A másik fajta borítók

Pont: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc szereplő: Négyes
Kiadás: Ciceró, 2012
Oldal: 440

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése