Julianna Baggott: Tiszták

Hogyan találtam rá: Már a megjelenése óta szemezek vele, és most végre rászántam magam a vásárlásra. Nem bántam meg.

Fülszöveg:

Pressia hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását.
Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.

A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek és egy gonosz, embertelen hatalom ellen. Miközben feltárul előttük a múltjuk, minden erejükre és bátorságukra szükségük van ahhoz, hogy életben maradjanak és megmaradjanak embernek.

Ez a könyv! Végre egy disztópia, ahol részletesen kidolgozott a világ, és ahol az írónak sikerült elhitetnie velem, hogy ez tényleg megtörténhet, és aminek komor volt a hangulata. Igen, ez a könyv komor, sötét hangulatú, és sokkal több a vér, mint például Az éhezők viadalában, de nem csak a vér több, hanem érzelmileg is sokkal jobban leterheli az olvasót, de pont ez az, ami a könyv egyik nagy erőssége, ami miatt hitelesnek érzem az egészet.

Az írónő

A könyv másik nagy előnye, hogy az írónő olyan hitelesen ábrázolja a karakterek szenvedését és helyzetét, hogy egy idő után minden főbb szereplővel teljesen együtt tudtam érezni, és vágytam rá, hogy végre történjen velük valami jó is, mert nagyon megérdemlik. Amikor pedig történt velük valami jó, utána még rosszabb dolgokat kellett átélniük, és ez eléggé kikészített, de közben tudtam, hogyha nem ez történt volna, akkor meg azon problémáznék, hogy így már nem is hihető a történet, mert annyira elkaptam a könyv sötét hangulatát.

Számomra a könyv legnagyobb erőssége mégsem a fentebb említettek közül került ki. A regény nagy erőssége egyértelműen a karakterei. Mindannyian jól kidolgozottak, logikusan cselekszenek, úgy, ahogy a jellemük alapján el is vártam, és mégis tudtak meglepetést okozni. A négy fő karaktert, akiknek a szemszögébe betekintést nyerhettünk kivétel nélkül a szívembe zártam, de talán Lydát és El Capitant szerettem meg a legjobban.

A szerelmi szálat, vagyis inkább szálakat egyáltalán nem vitték túlzásba, pont annyi volt belőle, amennyi kellett, és egy kicsit még kombinálni is lehetett, hogy akkor ez most, hogy is lesz. A történetlezárásba csepegtetett romantika, pedig annyira szívfacsaró volt, főleg úgy, hogy tudom, még nagyon sokat fognak szenvedni a főszereplők.

A következő rész borítója (még nem jelent meg).
Hihetetlenül gyönyörű :)

Amit még muszáj megemlítenem, az az ok-okozati viszony. Simán elhittem mindent az írónőnek, pedig én észre szoktam venni, ha valahol kilóg a lóláb (csak ki tudom kapcsolni a műszert, ha akarom XD). Egyetlen egy kis bibi volt, mégpedig az, hogy azután az egy mondat után eszembe se jutott volna arra gyanakodni Partridge helyében, hogy az anyám él, de gondolom, ezt a fordítás számlájára lehet írni.

Csak néhány apró negatív észrevételem van a könyvvel kapcsolatban, de ez csak kukacoskodás. Először is, idegesített, hogy Pressia tizenhat évesen kislányként van megemlítve, amikor Partridge, aki nem sokkal idősebb nála meg már nem kisfiú, pedig egyértelműen Pressia az érettebb és a talpraesettebb. Másodszor pedig túl szoros a könyv kötése, és akármennyire is vigyáztam, megtört a könyv gerince, ami elég idegesítő.

Összességében nagyon tetszett a könyv, be is került a kedvenceim közé. Azoknak ajánlanám, akik szeretik a sötétebb hangulatú, szívfacsaró, de mégis izgalmas YA történeteket. Nem fognak csalódni benne.

Pont: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc szereplő: Lyda, El Capitan

Kiadás: Egmont, 2012

Oldal: 568